Ahogy ez Isten Üzenethozójának,
Marshall Vian Summers-nek ki lett nyilatkoztatva
2008 Február 4.-én,
Boulder, Colorado

Itt az ideje, hogy az emberiség tanuljon a spiritualitásról az élet Nagyobb Közösségében, melyben a világod mindig is létezett. Itt az ideje túlnőni a törzsi összpontosításon és törzsi azonosításon, hogy új paradigmát tanuljunk, hogy felismerjük a vallási megértés evolúcióját a világegyetemben, ahol a legteljesebben mértékben van kifejezve és ahol a legnagyobb mértékben van megvalósítva.

Az emberiségnek most nagyobb perspektívát kell szereznie annak érdekében, hogy megteremtse az emberi egységet és a megértést, hogy találkozzon és szembenézzen a változások Nagy Hullámaival, amelyek a világra jönnek, és felismerje és ellensúlyozza a világban lévő Nagyobb Sötétséget.

Egy régi megértéssel nem találkozhatsz új valósággal, és ezért küldött Isten egy Új Üzenetet a világba, egy Üzenetet az emberiség védelmére és fejlődésére.

Az első kérdés az, hogy Mi a Teremtés? A Teremtés mindaz, amit Isten az időn belül és az időn túl teremtett. Te az időn belül élsz, így a Teremtés egy olyan részében élsz, amely mozgásban van, ami változásban van, ami instabil és ami fejlődik és terjeszkedik. A Teremtésnek ez a része azért jött létre, hogy otthont adjon a különváltaknak, ahol megtapasztalhatták a Különválást, és lehetőségük legyen arra, hogy választhassanak egy módot, hogy visszatérjen a Teremtés azon részéhez, amely nem változik, ami teljes és örök.

A Teremtés, amellyel foglalkoznod kell, ez az ideiglenes Teremtés – az idő és tér helye, a fizikai valóság, a folyamatos változás valósága, a fejlődő rendszerek, a kontraszt és a konfliktus valósága, az élet és a halál valósága.

A Különválás megteremtette ezt a valóságot, mert Isten tudta, hogy a különváltaknak kell egy alap, amelyen létezni tudnak. Ez az, ami elindította a fizikai univerzumot, amelyet csak most kezdesz megérteni és amit meg kell tanulnod szolgálni és felismerni ha túl akarsz nőni a bűvöletein és megbocsátani a tragédiáit.

Ezen túl a Teremtés túlmutat a tudatosságodon most, habár valójában ebben élsz. Mert az ideiglenes Teremtés egy másik szinten történik. Te már körbe vagy véve az állandó Teremtéssel, de a szemed nem látja, a füled nem hallja és az ujjaid nem tudják megérinteni, mert az érzékeid csak a fizikai dolgok és mozgó dolgok, mozgó tárgyak és változó hangok felismerésére lettek kialakítva.

A nagyobb valóság, amelyben élsz, körülötted van. Soha nem hagytad el, de mivel az érzékeidre támaszkodsz, nem tudod közvetlenül megtapasztalni egy bizonyos előkészület nélkül.

Ez teljesen zavarba ejtő az emberi megértésednek, és ez teljesen zavarba ejti a lények számtalan fajainak megértését, akik az intelligens élet Nagyobb Közösségében élnek, amely magába foglalja a fizikai univerzumot, amelyben élsz. Mindannyian Különválásban élnek. Mindannyian evolúciót tapasztalnak. Ezek a tudatosság, a technológia és a társadalmi megalapítás evolúcióját minden elképzelhető szintjén képviselik.

Mindez az állandó Teremtésen belül történik. Míg úgy tűnik, hogy Különválás van, és ebben az elkülönített állapotban élsz – ahol minden úgy tűnik, hogy különálló és egyedi; ahol minden változik és mozog, születik és haldoklik – nem hagytad el az állandó Teremtést. Még mindig itt van.

A Különválás alapvetően egy probléma az észlelésben, a kommunikációban és a tudatosságban. Az emberiség történetében nagyon kevés ember volt, akik képesek voltak áttörni a fátyolon, amely úgy tűnik, hogy elválasztja ezt a fizikai, átmeneti, változó valóságot az állandó otthoni valóságodtól, amely az Ősi Otthonodat képviseli – ahol Isten ismert, ahol ismert vagy, ahol nincsenek kérdések mivel nincsenek konfliktusok, ahol nem létezik változás, mivel nem szükséges.

Ez elképzelhetetlen számodra a jelenlegi állapotodban, és nem is kívánatos az adott prioritásaid és céljaid miatt. De fontos, hogy tudd, hogy a Különválás nem igazán sikerült, és hogy az Istentől való szünet nem valósult meg igazán. Ez valódi a jelenlegi tapasztalataid valóságában, ezen a részleges Teremtésen belül, amelyben létezel. De ez külön van válva. Ezért változik, és ezért fejlődik.

Ha az élet a fizikaiban nem változna és fejlődne, akkor az Pokol lenne számodra. Képzelj el, egy olyan valóságban lenni, amit nem szeretsz, egy olyan valóság, amely soha nem változott. Nem lenne reményed. Nem érnél el haladást. És még akkor is, ha az a fizikai valóság, az a változatlan fizikai valóság tökéletesen kielégíti az összes észlelt szükségleteidet, egy idő után azt látnád, hogy a testben való élés lényegében kényelmetlen, problémás és nehéz, és szabad akarnál lenni. De ebben az esetben nem lehetsz szabad, mert egyfajta [halhatatlanságot] hoznál létre a képzeletbeli fizikai valóságodban, és csapdába esnél, látod.

A Pokol egy gyönyörű hely, ahol soha nem lehetsz boldog. Ez a Pokol. Ha egy olyan helyen lennél, ahol valódi gyötrelemben volnál, azonnal haza akarnál menni Istenhez. De itt, ebben a gyönyörű pokolban ambivalens vagy; hozzá vagy kapcsolódva. Ez elbűvöl téged; elcsábít téged; ez magával ragad. És bár félsz a veszélyeitől, a rémületeitől és a kiszámíthatatlanságától ebben a jelenlegi fizikai valóságban, még mindig rá vagy fixálodva.

Tehát számodra a Teremtés a fizikai világegyetem. Úgy tűnik, örökre van, de valóban átmeneti. Kezdete, közepe és vége van. Még nem is érted el ezen táguló világegyetem középpontját, így ez olyasvalami, ami zavarba ejtő a megértésed számára.

Fontos, hogy tudd, ha valaha is azt gondolnád, hogy a fizikai birodalomban a halhatatlanság kívánatos, akkor fel kell ismerned, hogy egy ilyen állapot maga a Pokol. Egy csodálatos helyen lenni, ahol soha nem lehetsz boldog, nagyon pokoli lenne, és sokáig ott tartana, mert azt akarnád, hinnél benne, abban reménykednél, és próbálkoznál, hogy ez működjön.

Az a tény, hogy a fizikai valóságod folyamatosan változik, terjeszkedik és fejlődik, és növekedésen és bomláson megy keresztül, reményt és ígéretet ad neked arra, hogy a nagyobb célod és a lélek szükséglete teljesülhet itt.

Ehhez teljesen más teológiai és filozófiai alapokra van szükség. Ha úgy gondolod, hogy azért vagy a világban, mert vétkeztél, vagy mert elítéltek, akkor nem fogod felismerni azt a nagy lehetőséget, ami a valóságodban létezik a megváltásodra. Valójában a világ számos vallásának filozófiai alapjait tekintve ez a kép hihetetlenül bonyolult, nem világos és nehezen megkülönböztethető.

Isten azonban elhelyezte benned a Tudást, egy mélyebb elmét, egy mélyebb megértést. És ez a Tudás tartalmazza a célodat és irányodat, valamint a nagyobb teljesítményeid ígéretét a világban.

Mert beléptél a Különválásba, most a Különválást kell szolgálnod. Az embereket és az életet kell szolgálnod ebben a különvált állapotban. Így újra felfedezed és megtapasztalod az Ősi Otthonod állandóságát.

A megváltás nem pusztán Isten kedvére tenni és a Mennybe menni, vagy nem tenni Isten kedvére, és a pokolba menni. Ez nevetséges. Ez pusztán emberi elkülönült elme- és észlelési állapotot jelent. Úgy gondolod, hogy az igazakat meg kell jutalmazni, és a gonoszokat meg kell büntetni, és hogy Isten megadja a jutalmat, és megteszi a büntetést. Elképzelheted, hogy Isten olyan, mint önmagad – hogy a temperamentumoddal, az értékeiddel rendelkezik, hogy támogatja az igazságérzeted és megfelel kritériumaidnak és elvárásaidnak. Ez ostoba és arrogáns, de ez sok ember álláspontja.

De ne aggódj, mert a fizikai univerzumban mindenki, az evolúció minden szakaszában a lények számtalan fajai, ugyanolyan feltételezésekkel rendelkeznek. Ez várható. Istent ez nem zavarja. Ez egyszerűen az elkülönült állapotban való élet eredménye.

Még a vallás és a spiritualitás fogalma is ebben az elkülönített állapotban van megalapozva. Az emberek elképzelik, hogy a Menny a fizikai valóságuk tökéletes változata, anélkül, hogy rájönnének, hogy ha valaha is létrejönne egy ilyen valóság, akkor maga a Pokol lenne. Egy gyönyörű helyen lenni, ahol soha nem lehesz boldog, egyfajta folyamatos Pokol lenne.

Isten nem tud boldoggá tenni egy pálca meglendítésével vagy egy varázslat által. Vissza kell térned az állandó állapotodba, ahogy Isten megteremtett, nem pedig ellentétes egyéniségként. Nem tudnád még az állandó valóságodat sem megtapasztalni, mint egy ellentmondásos, boldogtalan egyén. A saját elméd kivetítéseit látnád. Egy olyan környezetben akarnál lenni, amely képviselné a saját konfliktusos állapotodat, és ez az, ami itt tart téged.

Egy rosszabb állapotban is lehetnél. Teljesebben is megtapasztalhatnád a Poklot. Bizonyosan nyomorúságosabb lennél. Úgy tűnik, nincs vége annak a nyomorúságnak, amihez az emberek hajlandóak alkalmazkodni és befogadni.

De ennek ellenére a Teremtés teljes,és az átmeneti tapasztalatod ebben az ideiglenes valóságban, amelyet fizikai világegyetemnek nevezel, az Isten állandó Teremtésének csak egy apró része – a Teremtés, amit még nem tudsz tisztán megtapasztalni, még akkor is, ha vannak is itt-ott futó bepillantásaid.

Az emberek meggyőződései és feltevései, metafizikai elképzelései, vallási értékei és spekulációi mindegyike egyfajta szintbeli zavartól szenved. Megpróbálnak elképzelni egy állandó áldott állapotot, amelyet Mennynek neveznek, de nem látják, ahogy az valójában van. Még nem tudnak rezonálni azzal, ahogy valójában van, mert nem készek erre. Még nem készültek fel a Mennyországra, hogy visszatérjenek. A szolgálatuk nem teljes itt a fizikai valóságban. Nem teljesítették a küldetésüket itt.

Amikor a Különválás elkezdődött, bármilyen időbeli vagy történelmi becslésed előtt, a megoldás azonnal létrejött. Mert míg a Különválás becsaphat téged, megragadhat téged, elbűvölhet téged, csapdába ejthet és minden más olyan entitást és lényt, aki ebben az időben a fizikai valóságban van, ez Istent nem csapja be. Lehet, hogy bolondálló, de nem Istenálló. Így a megoldás azonnal létrejött. De az időben úgy tűnik, hogy olyan sok tapasztalatba telik, hogy a megoldást elfogadják, megtapasztalják és kifejezzék.

Az időben időzöl. Az idő az az időtartam, attól a pontól, mikor elhagytad az állandó Teremtést, addig a pontig míg végül ehhez teljesen visszatérsz. Ezt az intervallumot időnek nevezik. Az idő elképzelhetetlen és szükségtelen az állandó valóságodban, mert az idő a változáshoz kapcsolódik. Ez a változó eseményekhez kapcsolódik. Ez az események előrehaladását jelzi.

Az idő fogalma a fizikai valóságban az élethez való alkalmazkodás része. Ez egy mérési forma, amely szükségből lett megállapítva, hogy képes legyen az egyén a gondolatait és a cselekedeteit rendszerezni, képes legyen a változó fizikai valósággal való kapcsolódásra, képes legyen az előrehaladás és a teljesítmények megjelölésére, valamint az egyén történelmének és múltjának és az itt lakó mások történelmének és múltjának a megértésére. Az idő nem szükséges az állandó valóságodban. Nem releváns.

Láthatod itt a Szavainkból, hogy milyen messze vagy még attól, hogy ezt megtapasztald vagy rezonálj vele. Talán ez érdekel téged. Talán felkavar egy ősi emléket benned. Talán vannak olyan részei, amelyekre vágysz. Talán unalmasnak és megmagyarázhatatlannak és kényelmetlennek tűnik számodra egy változatlan valóságban élni.

Annyira rabja vagy a változásnak. Szereted a változást, és utálod a változást. Szereted a fizikai létezésedet, és utálod a fizikai létezésedet. Ez elbűvöl téged. Ez stimulál téged. És mégis fáj, megrémít és csalódást okoz.

Ez a látszólag összeegyeztethetetlen probléma, zavartság és kettősség, amit Isten válasza közvetlenül megszólít. Mert Isten egy mélyebb intelligenciát helyez el benned, amit nem zavar meg az, amit összezavar a gondolkodásod, a világi elméd. Ez a világ által nincs megzavarva. A megjelenések nem csapják be ezt. Nem vonzza az összes olyan dolog, ami úgy tűnik, hogy beindít, elcsábít és kecsegtet téged. Nem retteg attól, ami megrémít téged. Nem fél a változástól, a veszteségtől és a haláltól. Mert ez az állandó részed. Ez az a részed, amely soha nem tud különválni Istentől.

Ez a Tudás most már benned van. Egy küldetésen van itt,hogy bizonyos körülmények között hozzájáruljon bizonyos egyénekhez, bizonyos dolgok eléréséhez. Végső célja a megértéseden túl van, de a lépések, amit biztosít számodra azonnal hozzáférhetőek és megkülönböztethetőek, ha hajlandó, nyitott és képes vagy rá.Megoldja a dilemmát, mert az Ősi Otthonod valóságát fejezi ki rajtad keresztül, miközben itt vagy ebben az ideiglenes fizikai valóságban. Nagyobb erőt, nagyobb rezonanciát és nagyobb kapcsolatot mutat. És itt valódi, kézzelfogható szolgáltatást nyújt a világban, ahol az emberek szenvednek. Elkedvtelenednek az időben. Kétségbeesést és reménytelenséget tapasztalnak. És a világ a közeljövőben nagy vajúdással néz szembe.

Isten nem gondatlan ebben az ügyben. Isten elküldi a világba, ami szükséges ahhoz, hogy mindenki pozitív irányban mozogjon. Az emberek ebben a valóságban rendelkeznek a döntéssel és a hatalommal, hogy a világot az Ősi Otthonuk vagy egy pokoliabb hely tükröződésévé tegyék.