14. A Felhívás

Amint az ki lett nyilatkotatva a Hirönk,
Marshall Vian Summers
2011, április 1
Boulder, Colorado (USA)

Isten ismét szólt.

Mi vagyunk az Üzenet közvetítői.

Isten Rajtunk keresztül közli Akaratát.

Túl vagyunk mérlegeléseteken, vallási elméleteiteken s személyes spekulcióitokon.

Az emberi képzelet csak azzal tud előállni, amit a fizikai világban tapasztal. A valóság ennél tágasabb — messze túlnyúlik az értelem birodalmán és hatókörén.

Ez az igazság az egész világegyetemben, az élet Nagy Közösségen belül, ahol életetek folyik.

Ezt a Nagy Üzentet hozzuk ennek a kornak, minden világegyetem Teremtőjétől, az emberiség védelme, s a világ megváltása érdekében.

Mi vagyunk azok, akiket nem tudtok megérteni. Ugyanakkor mi vagyunk a forrása és közege annak, amit az emberiségnek fel kell ismernie és amit saját érdekében meg kell tegyen, amit meg kell látnia, amit nem látott meg, amit meg kell tudnia, amit nem tudott meg, amit meg kell tennie, amit nem tett meg.

Ez az Üzenet ennek a kornak szól.

Ez a Kinyilatkoztatás ideje.

Egyvalaki lett csup’n a világba küldve, hogy a Kinyilatkoztatást — ezt a monumentális feladatot — felvállalja és az emberiségggel közölje.

Maga az Új Üzenet elfogadása a legnagyobb Kinyilatkoztatás, amit az emberi család valaha is kapott.

Ezt a világgal közölni monumentális feladatnak szamit mind a Hirnök, mind pedig azok számára, akik segítenek neki a Kinyilatkoztatást mindenhová eljuttatni, ahol csak szükség van rá.

Erre mindenütt szükség van, mivel az emberiség nagy veszély előtt áll.

Saját bukásának magvait vetette környezetének — vizének, talajának, levegőjének — elpusztitásával és degradálásával, mégpedig oly mértékben, hogy maga a világ változóban van, s olyan változás őtján halad,, amely nagy megpróbáltatást és nyomorúságot fog hozni a világ népeire s az egész emberi családra nézve.

Az emberiségnek számolnia kell azzal, hogy a világegyetem tele van intelligens élettel.

Erre most kell felkészülnie, mivel a Kapcsolat-felvétel már beindult azok kezdeményezésével, akinek a szándéka egy gyenge és konfliktusokban élő emberiség kihasználása.

Nagy változás és bizonytalanság ideje ez, ahol idegen erők befolyást akarnak gyakorolni és ahol az emberiség saját tudatlanságának, oktalanságának és a különféle szórakozásokban elmélyült állapotának esik majd áldozatául.

Maga az Üzenet sokkal nagyobb annál, hogy egyetlen mondatba lehessen foglalni, ugyanakkor viszont közelebb hoz Istenhez s amiert Isten ide küldött téged mint egyént, hogy olyasmit tegyél meg a világban, ami egészen más, mint amit képes lennél elhinni vagy akár elképzelni.

Isten bölcsességet hozott a világegyetemből, hogy az emberiséget felkészítse a világegyetemre.

Isten a szellemiség lényegének tiszta formáját hozta el — amit sem a történelem, sem az emberi manipulácio, sem az emberi politika, akarat és korrupcio kötelékei nem tudnak behálózni.

A Tudás Lépéseit hozzuk nektek, hogy felismehessétek azt a mélységesebb értelmet, amit Isten belétek ültetett, s amellyel iránymutóul szolgál számotokra egy egyre veszélyesebbé váló világban.

Nagy zavargások várhatók, melyek már be is indultak — az emberi tudatlanságból eredő természeti csapások, a világ forrásainak esztelen kifacsarása.

Ez a leszámolás, a felelosségre vonás, az oktalanság és az arrogancia felszámolásának az ideje.

Csak Isten tudja mi következik.

Elhoztuk az üzenetet — ezer üzenetnek Üzenetét, ezer tanitásnak Üzenetét, egy akkora Üzenetet, ami életed hátralevő idejére szól, egy akkora Üzenet, amely képes az emberi erőfeszítést, energiát és tudatot új irányba terelni, hogy az emberiségnek a múltjánál nagyobb jövője lehessen, hogy az emberiség túlélhesse a változás, a beavatkozás és a versengés Nagy Hullámait, melyek a titeket körülvevő világegyeteből árad felétek.

Jól figyeljtek tehát ide, de ne ötleteitek, hitnézeteitek vagy kritikáitokkal, hanem azzal a mélyebb értlemmel, mellyel Isten felruházott benneteket, hogy nagyobb biztonsági érzettel legytek képesek hallani, látni, tudni és cselekedni.

Szavainkat nem spekulációnak vagy vitáak szánjuk. Ez az oktalanok szórakozása, akik sem nem hallanak, sem nem látnak.

Meg vagytok rémülve a Kinyilatkoztatástól mert meg fogja változtatni életeteket, s mégis kivánjátok a Kinyilatkoztatást, mivel az fogja megváltoztatni életeteket.

Elmétek ellentmondásainak vakságában tengődtök.

Az egymásnak ellentmondó célok miatt vagytok zavarban, s ez tart vissza benneteket a látástól.

Minden Kinyilatkoztatást Mi hoztuk a világba.

Isten ugyanis nem beszél.

Isten nem egy személy vagy személyiség vagy egyéniség vagy egyedi tudat.

Az efféle gondolkodásmód a Teremtőt alábecsüli, magatokat pedig túlbecsüli.

Mi szóltunk Jézushoz és a Buddhához, Mohammedhez és a többi tanitóhoz és látnokhoz a korszakokon át, akik nagyobb világosságot hoztak a világba — minden kor prófétájához és Hirnökéhöz is, akik nagy fordulópontok idején jönnek az emberiséghez.

Minket nem imádhattok.

Nem fogjátok megtudni Nevünket.

Nektek viszont most kell felelősséget vállalni, képességeiteket és erőtöket bevetni, amivel a Teremtő felruházott benneteket egy olyan világ szolgálatára, mely egyre nagyobb szükségben, forrongásban és felfordulásban talalálja magát.

Ne boruljatok le a Teremtő előtt, ha nem vagytok hajlandók elvégezni amiért ide küldött titeket, ha nem tudjátok felvállalni és kivitelezni a Tudás Lépéseit, ha öntelten azt gondoljátok, hogy sorsotok és önmegvalósitó tervetek tekintetében majd ti fogtok dönteni.

Ne legyetek képmutatóak.

Ne boruljatok le imádni azt az Istent, akit nem tudtok vagy nem vagytok hajlandók szolgálni.

Ennél már jobb ha folytatjátok öncélú életeteket s mindezekkel a veszélyekkel számoltok, minthogy egy olyan Istent imádjatok, akit képtelenek vagytok szolgálni.

Ha a Kinyilatkoztatásra nem tudtok reagálni, mi itt a keresésetet?

Minden Hirnököt üldöztek.

Minden Hirnököt félreértettek.

Minden Kinyilatkoztatásnak vagy ellenálltak, vagy szembeszálltak, vagy megtagdták vagy vita tárgyává tették azt.

Erre most nincs idő.

Az emberiség sorsa a következő 20 évben el fog dölni — a világ és az emberi család állapota, az ember civilizációjának a sorsa és jövője.

Nem vagy többé egymagad a világban vagy még a világegyetemben sem. Ez most már szinte magától érthetődő.

Nem tudjátok mi zajlik és mi körvonalazódik a látóhatáron mivel túlzottan féltek ahhoz hogy látni tudjatok, s túlzottan arrogánsak azt gondolván, hogy tudtok.

Éppen ezért van szükség a Kinyilatkoztatásra, hogy feltáruljon előttetek, amit az emberi spekuláció és mérlegelés korlátai közt képtelenek vagytok látni és megismerni

Ez az Új Üzenet minden Tanitásába bele van foglalva.

Ez maga az Új Üzenet.

Ez ellen harcolni olyan mintha önmagatok felfedezésével szemben vennéd fel a harcot.

Meg kell ugyanis ismernetek mi az az Istentől nektek adományozott nagyobb értelem és nagyobb erő.

Noha minden vallás tanitásában ott van, csupán elhomályosítva és elködösítve, ez az amit most mindenkinek fel kell ismernie.

Isten nem adminisztrálja ezt a világot.

Isten nem idéz elő katasztrófákat, viharokat, földrengéseket, özönvizeket, szárazságokat.

Isten figyeli hogyan fog az emberiség megbírkózni egy olyan világgal amit saját maga változtatott meg — egy újabb világgal, egy kiszámíthatatlan világgal.

Az emberiség a világegyetemnek egy Nagyobb Közösségi életébe emelkedik fel, ugyanis idegenek vannak itt, akik befolyásolni és dominálni akarják a számukra nagyértékű és jelentőségű világunkat.

De az emberek ezt nem látják.

Nem hallják.

S ha egyáltalán gondolkodnak, azt is olyan értelemben teszik, mellyel csupán még erősebb alapot adnak saját elképzeléseiknek s hitnézeteiknek.

S lám, az emberek nem látják.

A nemzetek nem készülődnek.

A romboló magatartás meg csak továbbfolyik.

Mi felvigyázunk a világra.

Már nagyon régóta figyelünk.

Minket küldött Isten az emberiség fejlodésének és evolúciójának a felügyeletére, s mi kaptuk a Kinyilatkoztatásokat, melyeket a Hirnöknek továbbítottunk, mi vagyunk a prófétáknak adott látomások és meglátások közvetítői, a figyelmeztetések kürtösei, az áldások árasztói, s most pedig azok akik felkészitik a világot arra, amit a múltban még sosem tapasztalt, egy olyan jövő elé állitva az emberiséget, ahol számolniuk kell majd egy Nagyobb Közösség valós világával.

Isten nem fogja megmenteni az emberiséget a gonosz eltávolításával vagy az emberiség által előidézett problémák megszüntetésével, hiszen éppen ezek evolúciós fejlődésének természetes komponensei, amelyekkel számolnia kell.

Az efféle gondolkodásmód teljesen félreérti az Istennel való kapcsolatot, s az Szeparáltság állapotára korlátozza az életet.

Persze a Szeparáltság sosem volt teljes, mivel mindenkiben ott van mindig az Istenhez fűződő rész.

Ezt nevezzük Tudásnak.

Ez lesz majd a döntő tényező egyéni életetek kimenetelében — életetek értelmének és értékének — s hogy vajon az emberiség fel tud-e készülni, képes-e alkalmazkodni és kreatívvá lenni egy új világ egészen új körülményeinek a közepette.

Ilyen Kinyilatkoztatás még ezidáig nem adatott az emberi család számára, mivel nem volt rá szükség.

Egy civilizációt hoztatok létre a világban.

Bármennyire is megtört és megosztott, mégiscsak egy civilizáció.

Nemzeteitek és kultúráitok egyre inkább egymástól függenek.

Ez volt a Teremtő szándéka, mivel ez az emberiség és a világegyetem minden intelligens fajának a természetes fejlődési iránya.

Most a következő nagy küszöbhöz érkeztetek — egy hanyatlóban levő, csökkenő erőforrások, stabilitását vesztett, megingott, élelem- és vízhiánnyal küszködő világba, ahol egy egyre szaporodó és növekvő emberiségnek számolnia kell ezekkel az állapotokkal.

Ehhez szükségetek van egy Új Kinyilatkoztatásra.

A Teremtő múltbeli Kinyilatkoztatásai nem tudnak felkészíteni a változás Nagy Hullámaira.

Nem tudnak felkészíteni benneteket arra a sorsra, ami a Nagyobb Közösségben vár rátok.

Nem tudnak titeket felkészíteni az egyre gyakoribb hullámokban érkező, s mindnzájatokat érintő nagy küszöbváltásokra.

Ezekre nincs válaszotok.

Ezért adatott most nektek a Kinyilatkoztatás, mivel az emberiségnek most van szüksége tanácsra és figyelmeztetésre, áldásra és felkészülésre a múlthoz képest egy teljesen másfajta jövőt illeően.

Halljátok meg hát ezeket a szavakat, de ne értelmetekkel, hanem a szívetekkel.

Ezek a szavak egy bensőtökben levő — koncepcióknál, hitnézeteknél és ötleteknél — nagyobb igazsághoz szólnak.

Egy bennetek levő természetes rezgéshullámara, természetes vonzerőre, természetes hajlamra, természetes irányérzékre hivatkozva szólnak, mely minden pillanatban bennetek él, értelmetek birodalmán és hatókörén túl.

Ez a kommunikáció mélyebb természetedhez szól — hogy azt felfokozza, előhívja, s elképzeléseid, hitnézeteid és cselekedeteid jelenlegi szintjét próbára tegye.

Nem vagytok felkészülve.

Isten elküldte a felkészítést.

Nem érzékelitek.

Erről Isten gondoskodik.

Bizonytalanok vagytok.

Isten bennsőtök bizonyossági érzékének központjába hív.

Konflitusban éltek.

Isten kiútról gondoskodik a konfliktusból.

Önmagatokat és másokat lebecsülitek.

Isten helyreállítja bennetek a világban levő igazi értéketeket és célotokat.

A világ változik, de ti ezt nem látjátok.

Isten szemet adott a látásra s fület a hallásra, de ezek nincsenek összhangban cselekedetetekkel, vagy azzal ahogyan azokat felfogjátok.

Az emberiség az Új Üzenet nélkül meg fog bukni.

A világ egyre sötétebb, egyre veszélyesebb és viszályokkal telt lesz a Kinyilatkoztatás nélkül.

Az emberiség saját hibáiban botladozik, s tisztánlásásának hiánya miatt bukdácsol.

A világ erőforrásai konfliktusokban, versengésekekben és háborúkban emésztődnek fel.

Az emberek fellázadnak majd kormányaik ellen.

Az emberek egymás ellen fognak fordulnak.

Kimondhatatlan konfliktusok lesznek a jövőben, nagyobbak és tartósabbak mint amivel valaha is szembe kellett néznetek.

Az Új Kinyilatkoztatás az értelmetek hiányzó része, tudatotok kulcsa, erőtök és elszántságotok forrása.

Ehhez komoly értelemre van szükség, vegyétek tehát komolyan életeteket s kezdjetek nekiátni legnagyobb szükségleteitek és életfeltételeitek ellátására.

Isten ezért küldte a Kinyilatkoztatást.

Ez maga a Kinyilatkoztatás.

Mi magunk vagyunk a Kinyilatkoztatás.

Nincs most szükség hősimádatra, nincs kit istenesiteni, csupán nagyobb felelősséget vállalni és nagyobb bölcsességet bevetni.

Nem lehet itt személyes megvilágosodásba menekülni.

Egszerűen nincs hová menekülni.

Nincs többé önámitás.

Csupán erőteljesebb rezonancia és felelősség, nagyobb áldozat és közreműködés.

Ez fogja megmenteni a világot.

Ez menti majd meg az emberiség szabadságát és önigazgatását a világegyetemen belül, ahol ritkaságszámban menő a szabadság, s ennélfogva nagy gondőrizettel kell azt megvédeni.

Ez szerzi majd vissza az egyén méltóságát s azt a képességét, hogy körülményeitől teljesen függetlenül , nagyobb erővel és jelentősebb módon mködjék közre.

Halljátok meg tehát ezeket a szavakat — de ne elképzeléseitektől, hitnézeteitektől vagy versengési vágyotoktól fűtőzve, hanem a szívetekkel, mélyebb természetetek rezgésszintjén.

Isten ugyanis csak ahhoz szólhat, amit benned teremtett.

Nem Isten társadalmi személyiséget teremtett.

Nem Isten hozta létre eszméiteket és hitnézeteiteket.

Nem Isten hozta létre döntéseiteket, kudarcaitotkat és bánkódásaitokat.

Isten csak ahhoz szólhat, amit Ő maga teremtett bennetek, ami sokkal mélyebb, sokkal átfogóbb és sokkal természetesebb legbensőbb üregetetekben.

Az Új Üzenet téged hív.

Mihelyt ennek tudatára ébredsz, felősséget kell vállanod ezért a felismerésért, s számolnod kell azzal, hogy mit is fog ez jelenteni számodra életed során.

Az emberek elvetik a Kinyilatkoztatást mert nem akarnak megváltozni.

Nem akarják újra felülvizsgálni hitnézeteiket, elméleteiket s a társadalomban betöltött szerepüket.

Az Új Üzenettel nem tudnak vitába szállni, tényleg nem.

Csupán kitérni tudnak előle vagy versengeni vele, hogy valamiképpen megőrizhessék azt, amit ezidáig saját magukról képzeltek.

Ki képes a Teremtő Akaratával és Bölcsességével civódni vagy versengeni, hacsak nem csalárd módszerekkel?

Itt tisztán megláthatjátok miféle dilemmával is néz szembe minden egyén.

Mennyire akarnak igazán őszinték lenni önmagukkal , hogy mit is látnak és tudnak?

Mennyire akarnak igazán eszmélni lenni saját személyük, körüményeik és az őket körülvevő világot illetően?

Mennyire hajlandók felelősséget vállalni életük egyensúlyba hozataláért, s végre meghozni azokat a komoly döntéseket, melyeket korábban elmulasztottak?

Itt látjátok meg majd miként parádozik isteni szerepben az értelem, holott kitünő szolga lehet ő csupán.

Neki ez a cél adatott és ilyen tervvel készült.

Itt látjátok meg az önteltség és a tudatlanság frigyének önámitó formáját, amit oly sokan követnek.

Meg fogjátok látni mi nagy és mi kicsi, mi erős és mi gyenge, mi igaz és mi hamis, mi értékes és mi csupán utánzata annak.

A Kinyilatkoztatás mindent kinyilatkoztat.

Felszólít téged a bensődben levő nagyság követésére, s a kicsinyes dolgok igazgatására.

Itt szó sincs középútról.

Nem lehet minden a tied.

Jövődet a múltaddal együtt nem tarthatod meg mert összeférhetetlenek.

Csak csalódás és kudarc révén vagytok képesek meglátni, hogy nem a nektek szánt életet élitek s hogy nem vagytok őszinték és hűek sem önmagatokhoz sem másokhoz — kemény de szükséges számonkérés ez a számonkérés, a felismerés, s a Kinyilatkoztatás idején.

Hallgassatok ezekre a szavakra — de ne elképzeléseitek és feltevéseitek, önvédekezési módszereitek, arroganciátok, büszkeségetek vagy oktalanságotok szűrőjén keresztül, hanem mélyebb természetetek hullámhosszain, mert ez a kinyilatkoztatás árad most felétek.

Ez a Kinyilatkoztatásnak egy része.

gretchen