7. A Beavatás

Amint Isten Hirnökének
Marshall Vian Summers-nek lett kinyilatkoztatva
2011, június 28-án
Boulder, Colorado-ban (USA)

Míg a világ a mindennapi ügyeivel van elfoglalva, a Hirnöknek hirdetnie kell. Hirdetnie kell Isten Új Kinyilatkoztatását, mivel ez oly sok ember életének és jövőjének a kulcsa. Ez fogja beavatni vagy beindítani az elhívásukat, azt a nagyobb elhívásukat, amibe semmilyen másféle tanítás vagy valóság nem tudta őket beavatni. Itt van most itt felkészíteni a világot az elkövetkező nagy változásra, a változás Nagy Hullámaira — a nagy környezeti, gazdasági és politikai változásra — ami nagyságrendbelileg messze meghaladja mindazt, amire az emberek ma számítanak.

Nagyon sok ember várja az Új Kinyilatkoztatást, hiszen a múlt idők vallásain, valamint a világ hagyományain belül nem volt lehetőségük a Beavatásra. Képtelenek voltak megtalálni azt a mélyebb kapcsolatot vagy viszonyt a szeretet, a munka vagy bármely más tevékyenség útján. Oly hosszú volt ez a várakozás. Oly régóta vártak már a Kinyilatkoztatásra.

Nekik ez nem csupán egy tanítást vagy egy jelenséget jelentett. Ez nem pusztán spekuláció kérdése, amit vitatni, letagadni és megvetni lehetne. A Kiáltvány számukra nem felháborító vagy szokatlan. Számukra ez tökéletes. Ez az ő Beavatásuk. Ez foglalja magába az elhivásukat, ami elméjük Ősi Folyosóján át szól hozzájuk, a azt a részüket hívja, amiről alig tudomásuk, ugyanakkor viszont az ami Lényük és a világban való jelenlétük középpontja.

Számukra, ez az ő legnagyobb pillanatuk noha még nem egészen értik annak teljes értelmét vagy hogy mit fog ez tőlük megkívánni a jövőben. Ez nekik azt jelenti, amire már vártak. Nagy átmenet idejében lettek ők e világba küldve. Azért lettek a világba küldve, hogy egy új jövő felépítésében vegyenek részt. Azért lettek e világba küldve, hogy ennek az új jövőnek részvényesei legyenek. Kapcsolatuk inkább a jövőhoz, mint a múlthoz fűzi őket. Ők a jövő gyermekei.

Ami azelött történt, ami azelött lett kinyilatkoztatva tán ihletésül szolgálhatott nekik és előnyös lehetett számukra, de nem részesítette őket a Beavatásba. Nem érintette a nagyobb elhivatásukat. Nem hordozták magukban azt, amit ők oly régóta keresnek, amire már oly régóta várnak. Mármint a sorsukra.

Nem tudod megváltoztatni, amit beléd plántáltak, mielött a világra jöttél. Bár a mindennapi és évenkénti események megváltoztatják a körülményeidet és formálhatják a lehetőségeidet, sorsod továbbra is ugyanaz marad. Ez ellen aztán küzdhetsz. Vitába szállhatsz vele. Megpróbálatod nagy tervekkel, nagy romantikával, nagy törekvésekkel vagy akárhány féle őrülettel és fantáziával helyettesíteni, változtatni még akkior sem tudsz azon, ami idejöveteled elött beléd lett plántálva.

Hogy hogyan fog ez megtörténni, ha egyáltalán megtörténik, s hogy hol fog megtörténni, mindezeken lehet változtatni, amit a világ változó körülményei , valamint az emberek ingadozó hűségei, állapota és körüményei képesek módosítani.

Amennyiben az Új Kinyilatkoztatás befogadása a te végzeted, az esetben elhivatásodat sehol másutt nem fogod megtalálni. Bármilyen erőlködj is ellene. Bármennyire is ellenállj neki, vagy tagadd meg vagy különülj el. Bármennyire próbálj is hibákat találni benne, lekicsinyleni, kartávolságnyira tartani magadtól. Semmiképpen nem fogsz tudni azon változtatni, hogy ez végzeted letéteménye.

Elméd spekulálhat. Elméd kérdezősködni fog. Elméd nevetségesnek fogja tartani; ez nem lehetséges. Szíved viszont felismerin és tudni fogja. Lelked aktivizálva lesz. Hasonló ez ahhoz a hanghoz, amely téged hívott, mielött a világra jöttél, előkészítve belépésedet ebbe a nehézségekkel és próbákkal telitüzdelt világba. Ez az a hang — mint az a bizonyos hang, mint a Mi hangunk — ami a kapcsolatot életrekelti benned, ami életed elsődleges fókuszát és értelmét helyreállítja.

A Kezdeményezés pillanatában ezt nem fogod mégérteni. Nagyon zavaros lesz, hisz annyira eltér célkitűéseidtől, gondolataidtól és az önmagadról alkotott elképzeléseidtől, és mindattól, amivel a világban elfoglaltad magad. Olyan ez mintha a villám csapott volna beléd, s a sötétben egy röpke pillanatra minden kivilágosul. Meglátod az életedre vonatkozó igazságot, s azt is, hogy nagyobb célodtól és elhivatásodtól mennyire távol állsz, a tengeren tutajon hánykódva, a világ szeleitől és hullámaitól ide-oda taszítva és csapdosva.

Isten viszont rád talált a végtelen tengereken való hánykódásod alatt, meglelt. Mint egy apró kis pontocskát az óceán felszínén, rád találtak. A Kinyilatkoztatás talált meg téged.

Az elhívás körülményeidtől és értelmi állapotodtől függetlenül szól hozzád, mivel ez a te sorsod. Ez nem valaki másnak a sorsa. Felőlük nem kell aggódnod. A te sorsodról van itt szó

Itt talán azon tünődsz, “És mi lesz a többiekkel? Mi lesz a társammal? Mi lesz a gyermekeimmel? Mi lesz a drága barátommal?”

Isten viszont azt a pöttyett találta meg az óceánon, s az pedig te vagy. Ez a Beavatás. Titokzatos dolog ez. Értelmeddel képtelen vagy ezt felfogni. Semmiféle beleszólásod nincs abban, hogy mit is jelent is jelent mindez, sem abban hogy merre fog ez téged vinni. Ez teljes mértékben hatáskörödön kívül áll, mert Isten a hatáskörödön kívül van.

Nagyszerű elképzeléseid, szilárd hitnézeteid mind sekélyeseknek és gyengéknek látszanak a Jelenléten belül. Elvetésedben nincs igazi érzelem. Tagadásod nem őszinte. Elutasításodban nincs meggyőző erő. Ez mind a Beavatásod miatt van.

Mihelyt felismered a Beavatást, némi tusakodás és huzavona után megnyílik elötted a felkészülés útja. Feltárul elötted a Lépések a Tudáshoz. Igazi életed vissaszerzése és mindaz ami majd megkívántatik tőled, továbbá körülményeid és kötelességeid mind fel fognak tárulni elötted, lépésről-lépésre.

Célodat ott ahol éppen vagy, nem találhatod meg, mivel hajótöröttként hánykódsz, s még nem érkeztél meg biztos kikötődbe. Még nem pillantottad meg életed kirendelt szárazföldjét.

Mennyire kitűnően időzített ez a Kinyilatkoztatás számodra, hogy pont ebben az időben villámként csapjon beléd. Noha egy pillanat alatt zajlik le az egész, mégis hirtelen csak mindent másként fogsz látni és érezni. Olyan élményen estél át, ami minden más tapasztatalatot felülmúl, s egy szembeállítást indít be benned, ami végig veled lesz, hisz bármit tegyél is wzután, semmi sem képes felvenniezzel a versenyt. Minden tapsztalatot meghalad, amivel valaha is kisérleteztél. Minden célnál nagyobb, mint amit valaha is kitűztél magad elé.
Félsz és úgy érezed, mintha valami elárasztott volna, zavarban vagy, de nincs itt semmi baj. Mindez természetes. Életed ilyen hirtelen megváltoztatása minden bizonnyal felkeverhet és zavart okozhat. Minden bizonnyal kizökkententő és kiábrándító hatással lehet jelenlegi megszállottságaidra és zaklatottságaidra.

Ha egyszer Isten megjelölt téged Isten jegyével, ezt nem lehet csak úgy egyszerűen életedből kitörölni, lefedni, elhesegetni vagy megpróbálni logikával megmagyarázni magadnak, hogy ezzel csökkents az erején.

Nem véletlen találtál rá, vagy éppen hallottál az Új Kinyilatkoztatásról. A Menny téged támogató összes erői, erre a felisemrési pontra igyekeztek téged eljuttatni, s egyben megóvni téged attól, hogy ezalatt tönkretedd az életedet, s hogy mérsékelni tudják az általd okozott kárt, s az általd létrehozott pazarlást, amibe eddig belebocsátkoztál, hogy a végén rendelkezésre állhass és reagálni tudjál.

A Beavatás miatt netán elhagyatottnak, zavarodottnak és igen elbizonytalanodottnak érezheted magad. Talán még az a gondolat is felmerül benned, hogy miféle szerencsétlenség ért. A Menny helyzetéből és szempontjából nézve ezt a dolgot iszont te vagy az áldott a kevesek közt, aki elött a legnagyobb lehetőség nyílt meg ! Mik ezek a te személyes mivoltod és a küldetésedhez képest?

[Ezek a dolgok] tényleg jelentőséggel bírnak számodra, ebben a pillanatban és talán még másoknak is, akik ezen a téren veled kapcsolaban vannak. De te még ennél is nagyobb lehetőséget kaptál, sőt még magánál a lehetőségnél is többet — egy elhívást.

Mihelyt ez a Beavatás megtörtént, utad meg fog változni, kezdetben talán észrevétlenül, valami viszont megváltoztatta életed menetét. Sosem leszel ezentúl ugyanaz, ami voltál. Mégha egész életedet azzal töltöd el, hogy tagadod és elutasítod, amit történt, ugyanaz soha nem leszel többé.

Sosem leszel egyszerű kis örömökkel megelégedve. Sosem leszel korábbi célkitűzéseiddel vagy zaklatottságaiddal, hobbijaiddal vagy érdeklődési köröddel megelégedve. Valami megváltozott.

A Menny szempontjából nézve ez egy nagy áldás. Életednek végre van lehetősége megváltozni. A te nézőpontodból viszont ez a dolog pillanatnyilag egyáltaláns nem úgy néz ki.

Neked viszont ragaszkodnod kell a Kinyilatkoztatáshoz, amennyiben az a te Beavatásod, s Lényed legbensejében tudni fog hogy így van-e ez. Ez nem egy önmagaddal folytatott értelmi értekezés. Ez nem egy racionális folyamat. Az emberi racionalitás csupán egy küzdő mechanizmus egy bizonytalan és kiszámíthatatlan világ dolgainak az intézésében. Ez bizonyos körülmények közt megfelelő lehet, más körülmények közt viszont reménytelen eset.

Fontos tudnod a Hirnök ittlétéről mert ha a Beavatás azalatt történik, míg ő a világban van, akkor lehetőséged még nagyobb és még jelentősebb lesz. Nagy balszerencse lenne ittlétéről lemaradnod. A Kinyilatkoztatás csak egyszer jön el minden néhány évszázadban, vagy talán egyszer egy millénniumon belül, te pedig éppen most vagy itt. A Menny szempontjából nézve ez nagy áldást, nagy leheőséget jelent.

De ki képes felismerni a Hirnököt? Anniyra átlagszerűnek tűnik. Nincs szenzációs külleme. Nincs nagy poziciója a világban. Szinte elveszik a tömegben. Az emberek közt jár. Senki nem fogja felimserni őt, kivéve talán csak azok, akiket megcsapott a Kinyilatkoztatás.

Akik összejönnek vel, azoknak talán nem fogja kinyílvánítani igazi célját és munkáját a világban, persze attól főgggően, hogy kicsodák. Hogyan nem láthatja ezt valaki? Hogyan lehet, hogy egy ilyen nagy fontossággal bíró személyt ne ismernék fel azok, akik mellette állnak?

Ez a világ logikai helyzete. Mindenkinek megvan a szeme a látásra s füle a hallásra, de valahogy másként néznek, s azt próbálják meghallani ami az elméjükben van, ami elméjük tartalmát támasztja alá, s nem azt, ami a valóságban létezik.

Ezért ugyan néznek, de nem látnak. Hallgatnak, de nem hallanak. A Hirnök mellett állnak, de nem ismerik fel, hogy az ezidőben a világban elő legfontossabb személy mellett állnak.

Ezt önmagáról sosem fogja kijelenteni. Ahhoz túl alázatos, ezért kell ezt helyette kimondani.

Így volt ez évszázadokkal ezelött. Egy asztalnál teázgattál Mohameddel, de nem tudtad kivel van dolgod. Nos, ő is ugyanúgy néz ki, mint bárki más. Nem sugározik belőle a Jelenlét. Nem sziporkázik, s nem olyan mindenható, hogy jelenlétében mindenki majdnemhogy elalélna. Ő egy ember, aki hayományos módon öltözködik, egy ember csupán. Tényleg az. Most is látom őt. Itt van. Semmiféle különlegesságről nincs itt szó. Keményen kellett prédikálnia ahhoz, hogy az emberek egyáltalán meghallgassák. Oly vakok voltak az emberek körülöte, hogy csak alig néhányan tudták meglátni őt. Ez a Hirnök dilemmája és terhe a Kinyilatkoztatásnak bármelyik idején is.

A Beavatás egy lökettel kezdődik. Elégedetlenséget indít be, azzal a felismeréssel egyidőben, hogy valamit keresel, hogy nem vagy megelégedve azzal, amivel rendelkezel, azzal ahol vagy, s azzal, amit csinálsz, mivel ezek egyike sem képviseli azt, ami vagy s amiért idejöttél.

Akik azt gondolják magukról, hogy elégedettek, nem fúrtak le eléggé önmaguk mélyére ahhoz, hogy észre tudnák venni, mennyire távol vannak attól, amiknek lenniük,, vagy amit tenniük kell.

Itt nem a boldogság a cél, hanem a felkészülés, a készenlét, a kapcsolat felvétel, az újraegyesülés, s végeredményben a világhoz szolgálati úton való hozzájárulás, bárhol legyen is az megfelelő az egyén számára. Ezért oly félrevezető és csalárd a boldogság keresése és követése, mivel a Kinyilatkoztatás megzavarja nyugalmadat. Kihívás elé állít téged.

Azt gondolod talán hogy Isten eljön majd megnyugtatni téged, amikor azért lettél a világba küldve, hogy azt tedd, amit most nem teszel, s aminek a megtételére semmi reményed nincs, hacscak nem valami nagyobb dolog adatik meg neked, hacsak ki nem hívnak téged a tömegből, hacsak útirányodat az Ég hatalma meg nem változtatja?

Egy pötty maradsz csupán az óceán felszínén, önmagad és mások számára ismeretlenül. Mégha magasabb poziciód van s vagyonra és társadalmi státuszra is tettél szert, életed üressége mindent át fog hatni, amíg meg nem találod nagyobb munkádat s a legjobb képességed szerint végzed el azt.

Akik ezt teszik, olyan elégedettséget, jelentőséget és hatalmat fognak megtapasztalni, ami mindenki másnál hiányzik, bármi mással is akarnák azt pótolni.

Isten Új Kinyilatkoztatása megvilágítja majd, mis is az emberi spirtualitás természete, amire szokások és politikai manipuláció formájában a kultúra rakódott rá. Rávilágít neked majd arra, hogy két elmével születtél — egy világi elmével, aminek a felétételeit a világ szabta meg, s egy benned levő mélyebb elmével, ami még mindig Istenhez fűz téged. Világossá teszi majd elötted, hogy az intellektnek határai vannak, s ezeken a határokon túljutva az elme felszíne alá kell lehatolnod.

Viágossá teszi majd továbbá elötted, hogy nagyobb munkád elvégzésén és sorsodon kívülre helyezve magad képtelen vagy beteljesülésre jutni, s hogy mindenféle kéjhahászás ideiglenes lesz csupán, s lelked mélyebb szükségleteit nem fogja tudni kielégíteni.

Világossá teszi majd azt is elötted, hogy nagy változások idején élsz, amikoris az emberiségnek a világegyetemben való elszigeteltségének az ideje lejár, s a változás Nagy Hullámai fognak becsapni a világba — nagy felfordulásnak és bizonytalanságnak, valamint a Kinyilatkoztatás bekövetkeztének az ideje lesz ez.

Az emberek sok mindent várnak el a Hirnöktől — hogy majd adományokat osztogat, csodákat művel, abban reménykedve, hogy ezzel majd olyan valakiben fognak hinni, aki természet feletti hatalommal rendelkezik, továbbá hogy jelenléte és munkássága majd meggazdagítja a saját életüket. Csakódni fognak, miként a korábbi Hirnökök is csalódást okoztak sok ember számára ezen a téren. Ezért tagadják meg, vetik meg és kerülik el a Hirnököket, egyes esetekben pedig még meg is ölték őket, mivel az emberek nem kapják meg azt, amit akarnak. Csak azt képesek befogadni, amire igazán szükségük van.

Az emberek kívánsága és a Menny Akarata annyira különböznek egymástól. Ha viszont igazán az élet kívánalmainak a mélyére látnál, az életbenmaradás egyszerű szükségletein kívül, amelyek a világban a stabilitás és a biztonság kellékei, akkor megláthatnád, hogy amit te akarsz és ami a Menny Akarata, azok valójában egy és ugyanaz. Ez a felismerés viszont csak az egyén legmélyebb szintű, önmagával szembeni őszintesége útján kerülhet elő.

Nem igen valószínű, hogy erre még most eljutottál volna, te viszont, aki hallod a szavainkat, eljutottál most oda, ahol a Beavatás megtörténhet. Szíveddel kell hallgatnod, nem ítéleteiddel és elképzeléseiddel, s azokkal a követelményekkel, amikről azt gondolod, hogy a Kinyilatkoztatás szükségesek, különben nem lenne az valós és jelentős számodra, mintha ebben a dologban te dönteni tudnál.

Még saját nyomorúságukban sincs az emberekben annyi alázatosság, hogy fel tudnák ismerni, mennyire nem az ő dolguk a Teremtővel és a Menny Akaratával kapcsolatos alapvető feltételeket megteremteni.

Vallásos hitnézeteid útján ezt képtelen vagy létrehozni, hiszen ez a hit birodalmán túlról jön létre. Hitnézeteiddel nem jutsz el Ősi Otthonodba, mennyei állapotodba, mert a hitnézetek túl gyengék, túl időhöz kötöttek. Amikor e világból eltávozol, hitnézeteid megszűnnek. A testtel együtt mind el fog múlni. Úgy fogsz maradni, ahogyan valójában vagy.

Szellemi Családod fogadtatásában fogsz részesülni, ahol megkérdik majd tőled, hogy elvégeztél-e bizonyos dolgokat, s abban a pillanatban, hitnézeteid terhétől és megkötöttségétől mentesülni fogsz, miközben a napnál világosabb lesz elötted, hogy ezeket az alapvető funkciókat betöltötted-e vagy sem. És itt nem leszel elítélve, ha nem tettél ennek eleget. Arról lesz itt csupán szó, hogy munkádat még nem végezted el.

A Mennybe vissazvezető utadért ugyanis meg kell dolgozni. Szolgálnod kell ezt az elválasztott világot, ezt az elválasztott világegyetemet. Visszatérésednek a szolgálat és az önamgad fejlesztése az ára, amit meg kell fizetned. Ősi Otthonodba nem térhetsz vissza mint nyomorúságos, viszályoskodó, pereskedő, keserves személy. A Menny Pokolnak tűnne neked, ha ez az eset állna fenn.

Isten nem fogja egyszerűen megszüntetni ezeket a problémákat, mivel nem Ő hozta létre őket. Ezeket meg nem teremtetté kell tenni. Isten megadta neked aTudás hatalmát, azt a mélységes intelligenciát és azt a nagyszerű elhivást, mellyel kitörölheted korábbi életed és léted tragédiáját, hogy helyre tudd állítani méltóságodat és célodat, aminek jogos visszaszerzése rajtad múlik, valamint szolgálatod célját.

Mindezt a Beavatás indítja be. Ahhoz viszont, hogy az igaz és hatásos lehessen, annak a Beavatással kell beindulnia. Ezzel határozza meg Isten a kapcsolatvétel feltételeit, s ezzel indítja beaz Otthonodba való visszatérésedet.

Saját magadat magadtól nem tudod visszajuttatni eredeti állapotodba, hiszen nem ismered az oda vezető utat. Nem követheted egyszerűen csak valakinek az előírását, mivel a Tudással és a Jelenléttel való kapcsolatvétel valahol útközben kell megtörténjen, különben csak egy intellektuális vállakozásról, s nem a lélek hazatéréséről lenne itt szó.

Avilágnak kevés ideje van hátra. Nincs időd évtizedeket és századokat önmagad tökéletesítésére vagy dilemmáid egyengetésére fordítani.. Az elhivatás mostanra szól. Késői órában vagyunk.

Ez nyomással fog járni számod, ha erre reagálni fogsz, a nyomással pedig lecsökken majd a reagásálásra és a felkészülésre rendelkezésedre álló idó. És ez az a nagy áldás, hiszen az idő a szenvedéssel egyenlő mindazok számára, akik nem tudnak erre reagálni.

Az adomány a bensődben van, csakhogy nem tudod a kaput megnyitni. Nincs hozzá kulcsod. Nem tudod mélyebb természetedet felfedezni, mivel nem látod át a dolgok egészét. Még nem léptél viszonyba a Forrásoddal, mivel maga a mélyebb természeted jelenti a Forrásoddal való viszonyodat. Hogyan is találhatnál erre rá míg elválasztásban élsz, elveszetten hánykódva a világ óceánjain?

Ez a Menny ajándéka — hogy életed meg legyen váltva, amihez viszont engedned kell, hogyaz ehhez vezető út feltáuljon elötted. Reagálnod kell a Kinyilakoztatásra. Amennyiben nem reagáltál Isten korábbi Kinyilatkoztatásaira, ezt most az itteni Új Kinyilatkoztatással viszont megteheted.

Eljön az a pont, a kétségbeesés vagy a kiábrándultság pillanatában, amikor egy mélyebbről jövő kavargást érzel majd magadban. Akkor fogod majd felismerni, hogy valami nagyobb célból jöttél ide, amit még ugyan nem fedeztél fel, de ami rád vár, arra a pillanatraa, amikor életed elhívása elhangzik.

gretchen