Ahogy ez Isten Üzenethozójának,
Marshall Vian Summers-nek ki lett nyilatkoztatva
2012 December 7-én,
Boulder, Colorado

Isten Új Üzenetének elhozatala a világba egy olyan embert kíván meg, akit egyedileg erre a nagyobb küldetésre terveztek, egy olyan személyt, akinek eredete és sorsa különbözik a körülötte lévőktől, olyan személyt, akinek a felkészítése még a világba való belépés előtt egyedülálló és nagyon meghatározott. Ez az a személy, akinek meg kell felelnie a nagy elvárásoknak, maga Menny elvárásainak.

Ennek elérése érdekében ennek a személynek meg kell felelnie bizonyos követelményeknek és bizonyos teszteken kell átmennie. Mert amikor bárki belép a világba, belép a befolyások világába. Belép a nehézségek világába – a túlélés világába, a társadalmi elfogadottság világába, a kihívások világába, a világba, ahol ismeretlen és felismerhetetlen leszel, kivéve bizonyos mértékben a családod által. De még itt is a nagyobb célod és küldetésed szinte minden esetben ismeretlen lesz azok számára, akik nevelnek és akik veled nőnek fel.

Egy nagy Üzenethozó van most a világban, de látod ő el van rejtve. Egy láthatatlan fátyol mögött rejtőzik – a normálitás fátyla, az általánosság fátyla, az egyszerűség fátyla. Nem olyan egyén, aki maga körül mindenkit elkábít és meghökkent. Ő az emberek között fog sétálni és felismerhetetlen lesz a tömegben, csak egy másik személy. Bizonyos tekintetben érdekes, de nem olyan kiemelkedő, amelyet a legtöbb ember felismer.

Ebben a tekintetben ő olyan, mint az összes többi Üzenethozó, nagyon átlagos megjelenésű, aki eltűnthet egy tömegben. Az összes történet, csodák és csodatétel ellenére, amelyek az ősi időkben a korábbi Üzenethozókat körülvették, nagyon hétköznapi emberek voltak. Nem hökkentettek meg és kábítottak el mindenkit, aki látta őket. Talán zavarba ejtőek voltak és minden bizonnyal mások voltak, főképpen ahogy a nagyobb szerepük elkezdett felszínre jönni. Akkor igazán megkülönböztetetté váltak.

Mégis nagyon nehéz feladat nekik kihirdetni az Üzenetüket, hatékonyan kommunikálni azt, és megtenni az előttük kiterjedő utazást – egy nagy nehézségekkel járó utat, egy olyan utat, ahol félreértik őket, és szavaikat tévesen alkalmazzák, zavart utazás, egy utazás térkép nélkül, egy utazás egyértelmű út nélkül, ahol a társadalom által körülvett világ vadonjában kell megtalálniuk az utat és amit mindenki csinál, a zavar és a paradoxon vadonja, egy óriási jelentőségű és nagy elvárásokat támasztó különleges pályára helyezve azok által, akik a világba küldték őket – egy olyan utazás, ahol a kudarc hatalmas következményekkel jár majd, nem csak az Üzenethozók számára, hanem több ezer és millió ember számára az ő idejükben és azon túl.

Ki tud egy ilyen terhet hordozni? Ki tud egy ilyen követelményt teljesíteni? Ki tud egy ilyen megmagyarázhatatlan utat követni és egy olyan utat megtenni, melyet körülöttük senki más nem tesz vagy nem tud megtenni?

Ehhez átlagos megjelenésűnek kell lenniük. Ellenkező esetben a társadalom megpróbálná kihasználni őket. Az emberek dicsérnék őket. Az emberek dolgokat akarnának tőlük. A társadalom és a kultúra elcsábítaná őket. A szépség, a gazdagság és a báj elcsábítása akadályozná a felkészülésüket, amely hosszú és figyelemre méltó. Ez valami másféle szerepbe vonná őket, messze alattuk és valódi tartományukon kívül.

Senki sem tudja teljesen megérteni az Üzenethozó szerepét és útját. És ez ma is igaz, mert ennek valósága nem változik kivéve a dolgok megjelenése.

Egy Új Üzenethozó van a világban, egy Új Üzenetet hordoz Istentől. Ezt a hosszú és megmagyarázhatatlan utat kellett járnia, egyre növekvő felelősség és teher útját, nagyrészt anélkül, hogy tudta volna annak az útnak a jelentését, célját és eredményét, amit [neki] meg kell tennie, amely [őt] mindenki mástól külön helyezte, nem csupán a meghökkentés és csodálkozás útja, hanem egyre nagyobb kihívás és a felelősség nagy súlya.

Tehát az Üzenethozókat le kell fátyolozni vagy az emberek az fogják gondolni, hogy valami mások és valami másra használják őket és felruházzák őket, ami téves és helytelen.

Ahhoz, hogy az Üzenethozó fejlődjön, képesnek kell lennie arra, hogy felismerhetetlenül a világban járjon, tanúja legyen a világnak, megtapasztalja az élet evilágiságát és tragédiáját és a Különválásban való életet.

Noha ő egyedülálló módon védett és nagymértékben irányított, lesznek olyan hosszú időszakaszok, amikor azok, akik a világba küldték úgy tűnik hiányoznak vagy kifejezés nélküliek – egyedül, egy megmagyarázhatatlan fény követve, egy finom hívást, amelyet csak ő hall időnként és amit mások nem hallanak, kivéve azon ritka kevesek, akik arra hivatottak, hogy csatlakozzanak hozzá és segítsék őt. Ők is hallhatják a hívást, de nem tudják, mit jelent vagy hová viszi őket vagy annak a nagyobb jelentőségét a jövőre nézve.

Mennyire különbözik ez a nagy tanítóinak, a múlt nagy Üzenethozóinak a történeteitől, akiket dicsőitettek és még istenítettek is, akiknek minden cselekedetük jelentőségteljes és csodával teli, akik úgy tűnnek, hogy rendkívüli benyomást tettek mindenkire körülöttük, akik úgy tűnnek rendkívüli képességeket, erényeket és tulajdonságokat demonstáltak, még fiatalkorukban is. Az emberek nem tudják megérteni, hogy miként voltak lefátyolozva és miért kellett lefátyolozni őket, hogy tanuljanak az életről, a szenvedésről, az örömről és az egyszerűségről.

Mert, látod, az Üzenethozónak egyszerűnek kell lennie. Nem lehet tele büszkeséggel és önteltséggel. Nem gondolhat magára úgy, mint aki mindenki máson felüli és túli. És így korai életének nagy része hétköznapi és kivétel nélküli.

Az Üzenethozónak alázatosnak kell lennie, mert meg kell hajolnia a neki adott küldetésnek és azoknak, akik ezt adták neki és az egész világegyetem Urának, aki ezt ennek az egyénnek elküldte, hogy megadja egy szükségben lévő világnak – egy olyan világnak, amely nem készségesen fogadja az ő jelenlétét vagy kinyilvánítását.

Valaki, aki büszekeségtől és arroganciával vezetett itt gyorsan elbukna és elkeseredetté és bosszússá válna, elítélve a világot. De az Üzenethozó ezt nem teheti. Látod, ez diszkvalifikálná az Üzenethozót.

Tehát itt van az Üzenethozó erre a korszakra és az elkövetkező időkre, egy olyan Üzenetet hoz, ami több mint egy évezred óta nem lett a világba hozva, egy oly nagy fontossággal bíró Üzenet, amely választ ad ezen idők és az elkövetkező idők szükségének, egy olyan valóságot hoz az embereknek, amely meghaladja a jelenlegi megértésüket és tudatosságukat, beszél az eljövendő életről és hogy mit kell tennie az emberiségnek a világra érkező nagy változásra való felkészüléshez és az intelligens élettel teli világegyetemmel való találkozásához.

Az Üzenetének teljesnek, átfogónak és mindenre kiterjedőnek kell lennie, mert most ő egy világközösséghez fog szólni, és nem csak egy törzshöz, egy csoporthoz vagy egy régióhoz egyedül. Egyszerre az egész világhoz fog szólni, nem a saját kultúrájához vagy az elszigetelt csoportjához.

Az Üzenetének mindenkire és mindenki körülményeire vonatkozónak kell lennie – gazdag vagy szegény, kelet vagy nyugat, észak vagy dél. Az elméjének kiterjesztettnek kell lennie, hogy magába foglalja a világegyetemben lévő élet Nagyobb Közösségének valóságát és a hatalmas mértékű bölcsességet és együttérzést az emberiség iránt.

Ez messze meghalad mindent, amit az ősi Üzenethozóknak magukba kellett fogadniuk. Igen, ők az idejük igazi Üzenethozói voltak. Igen, ők fel voltak készítve az útjukra és a küldetésükre. Igen, szembe kellett nézniük az összes nehézséggel és a felismerés és elfogadás hiányával, amelyet az életük nekik hozott.

De ma az Üzenethozónak a megértés nagyobb testét, egy nagyobb kapacitást kell hozdoznia. Nemcsak a helyi hatóságok, hanem az egész világ helyi önkormányzatainak elutasításával fog szembesülni – próbára teszi a világ vallásait, próbára teszi a világ feltételezéseit, próbára teszi az emberek elégedettségét, próbára teszi az emberiséget és minden önnyugtató és önbiztosító ötleteit, amelyek csak egy nagy veszély lehet, adva az emberiség jövőjét.

Ennek az embernek, aki a világban van nincs pozíciója. Képzett, de nem túl képzett. Figyelemre méltó, de a külső megjelenésen túl kell látni, hogy ez felismerehtő legyen. A szerepe és a kihírdetése és az ajándéka, ami figyelemreméltóvá teszi.

Látod, mindig is ez volt a helyzet az Üzenethozókkal és ez az amiért részben az utazásuk annyira nehéz volt. Nekik volt a legnehezebb feledatuk mindenki közül a Földön, de ők ugyancsak a legfontosabb emberek voltak a Földön, minden bizonnyal a korszak és a következő korszak legfontosabb emberei.

A Menny által adott fontosság nem az a fontosság, amelyet az Üzenethozó a világban találni fog. Ő el lesz utasítva. Ő meg lesz tagadva. Nem fog az emberek elvárásainak eleget tenni, a fátyol miatt, az Üzenethozó fátyla miatt – az alázatosság fátyla, az átlagos megjelenés fátyla, a sebezhetőség fátyla, az egyszerűség fátyla.

Ami benne van és vele van, az eredete és a sorsa állítja őt ilyen egyedülálló és fontos helyzetbe. De ennek meglátásához, fel kell ismerni valamit és meghallani a kihirdetését és megkapni a Kinyilatkoztatást, ami az övé, hogy a világba hozzon. Talán, csak akkor tudják elkezdeni megérteni az Üzenethozó terhét és az Üzenethozó utazását. Ezt csak akkor lehet megérteni, ha megosztják ezt az utazást, ha megértik ezt az utazást a saját közvetlen tapasztalatukból az Üzenettel és az Üzenethozóval.

Mindenki más számára ő csak egy ember, aki egy nagy kihírdetést tesz, egy ember, akinek úgy tűnik meg van az arroganciája, hogy kihívja a központi és alapvető hiedelmeiket és elvárásaikat. Ő nem a szupersztár, a szuperember, akit elvárnának, hogy az Üzenethozó legyen. Ő nem ad elő csodákat jobbra és balra, hogy lenyűgözze a tudatlanokat és megnyerje azok elfogadását, akik egyébként nem tudják elfogadni.

Ezt a felismerést nem tudod megvásárolni. Nem tudod megvenni. Még a csodák sem fogják ezt valójában megszerezni. Ezért a Jézus félreértik. A Buddhát félreértik. A Mohamedet félreértik – nem csak a koruk emberei, hanem az emberek időkön keresztül. Alázatosságuk, emberségük, átadásuk, felkészülésük és az utazásuk nagy nehézségei és kihívásai, amelyek megmutatják figyelemre méltó természetüket, céljaikat és tervezetüket.

Áldott vagy most, hogy a Kinyilatoztatás idején élsz; egy idő, mely csak talán minden ezer évben jön; nagy nehézségek, kihívások és változások ideje az emberi család számára – az emberiségnek most a legnagyobb kihívásokkal kell szembenéznie: összeomlás, szétesés és kívülről történő beavatkozás, és most olyan kihívásokkal kell szembenéznie, melyek soha nem voltak ismertek az egész emberiség által.

Ebben a súlyos és veszélyes időben Isten Új Üzenetet küldött az emberiség számára, hogy tiszteletben tartsa a világ vallásait és létrehozza a közös Forrásukat, hogy előhívja az emberekből az általuk hordozott nagyságot: a tudás hatalmát, amelyet Isten adott mindenkinek, hogy irányítsa őket, hogy megvédje őket és a szolgálat nagyobb szerepéhez vezesse őket a világban.

De Isten egy új Üzenethozót is küldött, aki magában hordozza az Üzenet egy részét, amely nincs a szentírásban, amely nincs rögzítve, amely nem írott. Látod, ő része a Kinyilatkoztatásnak. De ő a fátyol mögött van. És mélyen és őszintén kell nézned, hogy túlláss ezen a fátylon.

Őt nem lehet az emberek gazdagítására használni. Őt nem lehet az emberek kielégítésére használni. Őt nem lehet arra felhasználni, hogy hamis fontossági érzést keltsen a körülötte lévő emberekben. Ő nem használható az állam eszközeként. Nem használható fel az emberek gazdagság, hatalom és báj iránti vágyának fokozására.

Mert be van fátyolozva. Ülhetsz mellette és talán még észre sem veszed, mint sok ember már így tette. Elsétálhat melletted az utcán és nem vennéd észre, hogy a legfontosabb ember a világban éppen elhaladt melletted, egy ember, akinek olyan fontos ajándéka van az életed számára, amelyet még nem is lehet körülírni.

Csak egy Üzenethozó van erre az időre és az elkövetkező időkre, mert csak egy lett felkészítve és csak egy lett küldve. Mások talán magukénak hírdetik ezt a címet, de csak a Menny tudja ki lett küldve erre a célra.

Ahhoz, hogy megismerd őt, meg kell hallgatnod – a kihírdetését, a rajta áthaladó Bölcsesség ajándékát: a Kinyilatkoztatást Istentől, mely egy ember által lett a világba hozva, aki ilyen nagy terhet hordoz. Ez megtörte érzelmileg. Ez megtörte fizikailag. Ez veszélyeztette az egészségét. Ez egy küszködést adott neki, egy láthatatlan és nem felismert küszködést.

Ez nem a túlélés küszködése. Ez nem az önkielégítés küszködése. Ez egy nagy Üzenet hordozásának küszködése, amelynek hosszú ideig ismeretlennek kellett maradnia, amíg az Üzenethozó készenállt, hogy kihírdesse és előjöjjön a Kinyilatkoztatással, aminek a fogadásával 30 évet töltött.

Hívva leszel az Üzenethez és az Üzenethozóhoz, te és mások. Ha hívott vagy és nem tudod fogadni, kritikussá fogsz válni. Kritikussá fogsz válni – képtelen elszakadni, de képtelen őszintén reagálni. Kritikussá fogsz válni, egy becsmérlővé.

Ha tudsz válaszolni, akkor az életed elkezd megváltozni. Ha el tudod fogadni az utat és megtenni a Lépéseket a benned lévő nagyobb Tudáshoz, melyet Isten nyújtott, akkor elkezded felkészíteni magad egy nagyobb életre és felszabadítani magad a korábbi létezésedtől és mindattól, amely ott korlátozott téged.

Ha van rá lehetőséged találkozni az Üzenethozóval a Földön lévő fennmaradó éveiben, ez egy nagy áldás lenne számodra. De amikor találkozol vele, látni fogod a fátylat. Egy fátyolozott ember lesz. Nem fogja felfedni, ami benne van. Nem fogja megmutatni, amit lát rólad és az életedről, kivéve ritkán és csak akkor, ha a Kinyilatkoztatás igaz tanulójává válsz. Nem fog a kérdéseidre válaszolni. Nem fog megfelelni az igényeidnek. Nem használhatod őt erőforrásként, bár talán megpróbálod.

A fátyla megvédte őt, tisztán tartotta őt egy tisztátlan világban, biztosította az alázatosságát és az erejét. Megadta neki az emberséget és az együttérzést és szeretetet az emberi család felé. Megerősítette őt, hogy elviselje nem csak a Kinyilatkoztatás fogadásán való áthaladást, de a bemutatás nehézségét is egy olyan világnak, amely ambivalens Istennel és a Teremtéssel kapcsolatban, amely a pillanatnak él és nem veszi figyelembe a jövőt vagy a saját élete, az emberek életének kimenetelét.

Az Üzenethozónak el kell fogadni, hogy felismerés nélkül kell mennie és az Üzenetét nem fogja sok ember értékelni. Szembe kell néznie a gúnnyal és azok elítélésével, akik vonzva vannak, de nem tudnak fogadni. Végig kell néznie azon emberek vak elutasítását, akik kötődnek a filozófiájukhoz, a teológiájukhoz és a vallási hiteikhez, akik megvakultak a kemény és rögzült elképzeléseik által. Még csak fel sem ismerik Isten Követét, amikor a Földre érkezik. Még ha vallásosak is, vagy annak tartják magukat, nem is tudják felismerni az Üzenethozót.

A tudatlanság, az ostobaság, az arrogancia – az Üzenethozónak mindezekkel szembe kell néznie anélkül, hogy elcsüggedne vagy elkeseredne. Milyen együttérzést és visszafogást igényel ez, alig tudod elképzelni. Az aki az Isten válaszát hozza az emberiség számára, látni fogja, hogy azt kifosztják és elutasítják, semmibe veszik és nevetségessé teszik. De ő nem csüggedhet el és nem veszítheti el az emberiség iránti együttérzését és az emberiség iránti hitét.

Te, aki az élet szélén ülsz és alig veszel részt ott, alig tudod elképzelni, mit jelent ilyen ajándékkal és ilyen nehéz feladattal a világba jönni.

Az Üzenethozó olyan embereket keres, akik az elsők között reagálnak. Mindenki más számára várnia kell. Ő nem vehet részt ott. Bizonyos embereket a nagyobb céljaikra és sorsukra fog hívni. És néhányuknak nem fog sikerülni válaszolni. Az egész út során egészségi állapotával és támogatásának hiányával kell szembenéznie, mert útja oly sokat követelő volt.

Mindez az Üzenethozó valósága, a hétköznapi megjelenés és az egyszerű élet fátyla mögé rejtve. Itt nincs nagy önbizonygatás. Itt nincs megkísérelve, hogy nagyszerűnek, nagynak és jelentősnek alapítsa meg magát. Csak az Üzenet és a Kihírdetés, amely megalapítja, hogy ki ő, mi ő és miért van itt. Ő maga nem fogja ezt megtenni.

Bizonyára nem világos és boldog kilátás az, hogy oly sok ember hízelgésének és ellenségeskedésének a középpontjába fog kerülni. Valami tisztát hozni a világba és azt kifosztani egy szívszorító kilátás – beszélni és nem meghallgatattva lenni; adni és az ajándékodat nem átvenni; beszélni az emberek szükségeihez és ők elfordulnak tőle; az ígéret, a hatalom, az igazság és az erkölcs ajándékát adni és az eldobni; a világba hozni az egyetlen nagy Kinyilatkoztatást és az emberek azt gondolják, hogy ez pusztán egy tanítása az ő okulásukra, egy erőforrás a szépségük vagy fontosságuk fokozására a világban.

Minden bizonnyal senki nem akar a világba jönni, hogy mindezt megtegye. Milyen köszönet nélküli utazás, ahol bizonyosan félre lesz értve és félremagyarázva. De az Üzenethozó jön és mivel vissza volt tartva és mivel elismerés nélkül kellett oly sokáig cipelnie a terhet, ő szerény, erős, feltételezés nélküli.

Látja az emberiség bolondságát. Látja az emberiség arroganciáját. Ahelyett, hogy mindenkit és mindent elítélne, az ajándékot hozza, amely visszaállíthatja az emberek valódi hatalmát, formátumát és céljaikat a világon.

Ez az Üzenethozó fátyla, de ennek kisebb mértékben a te fátyladdá kell válnia, ahogy megtanulsz valami tisztát és gyönyörűt fogadni és képesnek lenni düh és elítélés nélkül bemutatni a világnak, képesnek lenni elfogadni és szembenézni az elutasítással, képesnek lenni keresni azokat, akik fogadni tudják és nem becsmérelni azokat, akik nem tudják, képesnek lenni egy olyan úton haladni, melyet nem te készítettél, de amely számodra lett előkészítve.

Mert mindenkinek, aki segíteni fogja az Üzenethozót és tiszta formájában a világba hozza a Kinyilatkoztatást, ki kell fejlesztenie ezt a fátylat, ezt az erőt, ezt a jelenlétet. Nekik is rejtve kell lenniük bizonyos emberek és bizonyos helyek körül. Nekik is a szívükben kell tartaniuk a Tudás Tüzét és nem megengedni a világnak, hogy elvegye azt tölük és kizsákmányolják őket. Nekik is meg kell érteniük az Üzenethozó példáját, még életén túl is, hogy lássák annak demonstrációját, relevanciáját és jelentőségét számukra és hogyan kell megtanulniuk a világban való létezést – az igazság és a bolondság világában, a félreértés és helytelen értelmezés világában. Itt nincs szükséged hősre, akit imádsz, de szükséged van egy példára, amelyet követsz.

Ahhoz, hogy felismerd a nagyobb célodat a világban, meg kell értened azokat a dolgokat, amelyekről ma itt Mi beszélünk. Az Üzenethozó élete és demonstrációja segíteni fog, habár nem vagy arra kérve, hogy ennyire nagy terhet cipelj vagy ilyen nehéz és figyelemre méltó szerepet vállalj.

Az Üzenethozó alázatossága és az Üzenethozó ereje és együttérzése, ami a nagyobb céljára, természetére és szerepére mutat. Ha ez felismerhető, hatalmas lesz az értéke az egyén számára, a te számodra, mert ezekre a dolgokra vagy hívva, hogy megtegyél. Ezek olyan dolgok, amelyeket meg tudsz tenni és meg kell tenned, ha egy nagyobb életet szeretnél vállalni a rászoruló világ szolgálatában.

Ez része az Üzenethozó ajándékának számodra, aki nem csupán ötletek fogyasztója vagy, aki nem csupán erőforrásként felhasználod a Kinyilatkoztatást saját szükségleteidre, hanem felismered a saját felelősségedet, hogy segítsed annak tiszta formájában a világban történő továbbvitelét, anélkül hogy összeadnád mással vagy más dolgokkal összekapcsolnád. Csak akkor fogod elkezdeni teljes mértékben megérteni az Üzenethozó fátylát.